Bills

31 views

Középkori mezővárosi foglalkozásneveink forrásértékéről (On the Source Value of Name of Crafts in Medieval Hungarian Market-towns).

Középkori mezővárosi foglalkozásneveink forrásértékéről (On the Source Value of Name of Crafts in Medieval Hungarian Market-towns).
of 26
All materials on our website are shared by users. If you have any questions about copyright issues, please report us to resolve them. We are always happy to assist you.
Share
Tags
Transcript
  Gulyás László Szabolcs KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSI FOGLALKOZÁSNEVEINKFORRÁSÉRTÉKÉRŐL A személynevek a társadalmi fejlődést tükrözik, alakulásuk a társadalomváltozásait követi. A névadás mind az egyénről, mind pedig az őt elnevező kö-zösségről számos olyan információval szolgálhat, amire más forrásokból nemtudunk következtetni. Utalhat a személy származására, egyéni jellemvonásai-ra, foglalkozására, a közösség nyelvére, szellemi és tárgyi kultúrájára és mind-ezek időbeli változására is.A magyar névtani kutatás egyik legvitatottabb kérdése személyneveink15-16. századi fejlődése. Ez a korszak a személynevek alakulásának igen képlé-keny időszaka. Ekkor szilárdul meg ugyanis a kételemű névrendszer, amely, ki-szorítva az egyelemű személyneveket, a társadalom felsőbb rétegeitől kiindulvaa jobbágyság körében is egyre inkább elterjed. Már annak az eldöntése is nehéz,hogy a személyek vezetékneve állandósult tulajdonnév-e vagy csak értelmező jelző, de még nagyobb bizonytalanságot okoz, hogy nem tudjuk, vajon mikortólválik olyan családnévvé, amely a nevet elsőként viselő ős leszármazottai köré-ben öröklődik. A két típus közötti leglényegesebb különbség, hogy ameddig azegyszerű vezetéknév biztosan az azt viselő személy jellegzetességeire utal, acsaládnevet akkor is viselhetik a családtagok, ha az rájuk már egyáltalán nem jellemző. 1 A kérdés a történettudomány számára sem mellékes. A középkori gazda-ság és társadalom vizsgálata szempontjából ugyanis a foglalkozásnévből kép-zett vezetéknevek fontos forrásként szolgálhatnak. Különösen igaz ez a mező-városi polgárokra és a jobbágyságra, akiknek foglalkozási viszonyaira és annaktársadalmi vonatkozásaira csak kevés felhasználható adat áll rendelkezésre. Alegalapvetőbb kérdés az, hogy a foglalkozásnévből képzett vezetéknevek már a15. századra, vagy csak a 16. századra, illetve még későbbre váltak-e családnév-vé, azaz meddig utalnak egyértelműen a személy foglalkozására. 1 A témával kapcsolatos alapvető munkák Melich János: Családneveinkről. Magyar Nyelv 39.(1943) 265-280., valamint Bárczi Géza: A személynévadás általános kérdései. In: Uő: A magyar nyelvmúltja és jelene. Bp. 1980. 198-203. — Az egyelemű személynevek közé számítandók a „filius" és„dictus" szóval, valamint a „de+helynév" jelzővel értelmezett személynevek is, 1. Hajdú Mihály: Al-talános és magyar névtan. Bp. 2003. 41. A 14. század második felére a kételemű nevek már mindentársadalmi rétegben megjelentek. A jobbágyság körein belül először az árutermelő, nagyobb jelentő-séggel bíró településeken terjedtek el, 1. erre vonatkozóan Fehértói Katalin: A 14. századi magyarmegkülönböztető nevek. (Nyelvtudományi értekezések 68.) Bp. 1969. 29-32., valamint Uő: Társadal-mi-gazdasági tényezők a 14. századi jobbágyság kételemű neveinek kialakulásában. In: Névtudomá-nyi előadások. II. Névtudományi konferencia. Szerk. Kázmér Miklós és Végh József. (Nyelvtudomá-nyi értekezések 70.) Bp. 1969. 153-156.  A témával több nyelvész is foglalkozott már. Mollay Károly a középkorisoproni személynevek vizsgálata során arra a megállapításra jutott, hogy a csa-ládnevek nagyjából 1500-ig alakultak ki és állandósulásuk az egész 15. századfolyamán tartott. 2 Melich János szerint a családnevek kialakulása egészen a 16.század végéig elhúzódott. A 15. századi városokat illetően azonban nem lehettudni, hogy a foglalkozásnevek egyúttal családnevek is-e már. 3 Bárczi Géza a16. századból számos olyan példát idézett, amikor egy foglalkozásnév viselőjevalóban azt a tevékenységet folytatja, amit a neve sugall. Emellett arra is fel-hívta a figyelmet, hogy a foglalkozásnevet továbbvivő utódok a névvel együttgyakran a mesterséget is örökölték. Véleménye szerint a személynevek a 16.század közepére már állandósultak és öröklődővé váltak, de nem kizárólago-san. 4 Szintén óvatosan fogalmazott Hajdú Mihály névtani összefoglaló munká- jában, melyben kifejti, hogy nem állapítható meg egyértelműen, hogy a foglal-kozásnevek a valódi tevékenységre utalnak-e. Szerinte a 14-15. századdal kap-csolatosan még le lehet ilyen következtetéseket vonni, de a 16. századra vonat-kozóan már annak ellenére sem, hogy a vezetéknevek még a századforduló kör-nyékén sem szilárdultak meg minden esetben. 5 Hasonló véleményen volt MezőAndrás is, aki a jobbágyokkal kapcsolatosan a 15. század közepén még elismeria személynevek forrásértékét a foglalkozásra nézve. Hozzátette azonban, hogyugyanekkor már jórészt öröklődő vezetékneveket használt a magyar paraszt-ság, még ha ezek megszilárdulása kezdeti stádiumban volt is csupán. 6 Érthetően a történettudósok is állást foglaltak a kérdésben. A probléma etudományág képviselői számára sokkal nagyobb jelentőséggel bír. A nyelvészet-tel szemben ugyanis itt az a tét, hogy fel tudjuk-e használni az eredményeket aközépkori gazdaság és társadalom vizsgálatához. Mályusz Elemér már igen ko-rán kifejtette azt a véleményét, hogy még a 16. század elején is a mesterségreutalnak ezek a vezetéknevek. 7 Amikor Szabó István kiadta Bács, Bodrog ésCsongrád megyék 1522. évi dézsmalajstromát, állást foglalt a foglalkozásnevek-kel kapcsolatosan is. Eszerint a forrásban szereplő paraszti családnevek máröröklődőek voltak, bár elismeri még az alkalmankénti névcsere lehetőségét,azaz hogy egy család vezetékneve akaratukon kívül megváltozzon. 8 A kérdéstSzűcs Jenő a 15. századi városi iparral foglalkozó munkájában tárgyalta. Véle-ménye szerint a 14-15. század folyamán a vezetéknév még nem merevedettmeg teljes mértékben, de ahol igen, az is leginkább a város vezető rétegére vo-natkozik. Bár fennáll a tévedés lehetősége, a kézműves nevet viselő, de nem 2 Mollay Károly. Középkori soproni családnevek. (Német nyelvészeti dolgozatok 1.) Bp. 1938. 8. 3 Melich J.: Családneveinkről i. m. 272. 4 Bárczi Géza: A magyar személynevek 16. századi történetéhez. Magyar Nyelv 52. (1956)149-150. 5 Hajdú M.: Névtan i. m. 742. 6  Mező András: A Várdai-birtokok jobbágynevei a 15. század közepén. Kisvárda 1970. 28-29,35-37. 7  Mályusz Elemér: Az 1514. évi jobbágyháború okai. Társadalomtudomány 6. (1926) 378. —Szerinte is rejthet buktatókat magában ez a módszer, mégsem lehet mellőzni a kutatás során a sze-mélyneveket, 1. még Uő: A mezővárosi fejlődés. In: Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyar-országon a 14. században. Szerk. Székely György. Bp. 1953. 133. 8  Szabó István: Bács, Bodrog és Csongrád megye dézsmalajstromai 1522-ből. (A Magyar Nyelv-tudományi Társaság kiadványai 86.) Bp. 1954. 12.  kézműves tevékenységet folytató személyek és azon kézművesek száma, akik-nek nevében ez nem mutatkozik meg, nagyjából azonos lehet. A paraszti iparravonatkozólag némileg bizonytalanabbnak látja az ilyen nevek felhasználásánaklehetőségét, de összességében úgy gondolja, hogy jelentős különbségek itt sin-csenek a valós helyzethez képest. 9 Kubinyi András Szűcs könyvének ismerteté-sekor fejtette ki először véleményét a témában. Eszerint a vezetéknevek foglal-kozástjelentésének elfogadása óvatosságot igényel, főként a 16. század tekinte-tében, mivel ekkor már csak az ősök foglalkozására nézve ad felvilágosítást amesterségről. Később külön tanulmányban is foglalkozott a magyar családnév-adás kérdéseivel, ahol tovább finomította álláspontját. 10 Bácskai Vera, aki mo-nográfiát is szentelt a magyar mezővárosi fejlődés kérdésének, a 15. századra ésa 16. század elejére nem csak elfogadta, hogy a foglalkozásnevek a kézműves te-vékenység bizonyítékai, hanem azt is hozzátette, hogy inkább az a jellemző,hogy nem is kézműves nevet visel az ilyen munkát végző személy. Beláttaugyan, hogy ez azért meglehetősen ingatag alapot jelent a vizsgálódáshoz, demás híján mégis ennek felhasználására van a kutató utalva. 11 Szintén pozitíválláspontot képviselt Székely György, aki külön cikkekben is foglalkozott a név-történet e problémájával, és egyúttal összefoglalta annak kutatástörténetét is.Megállapítása szerint a családnevek elterjedésének időszaka akár a 17. századelejéig is elhúzódhatott, s ezért tehát szerinte is felhasználható forrásokról vanszó. 12 Csatlakozott ehhez a véleményhez Granasztói György is, aki a 15-16. szá-zaddal kapcsolatosan úgy látta, hogy a foglalkozásnevek forrásként való elfoga-dása nem vezethet irreális eredményre. 13 Engel Pál egy 1525. évi jobbágynévsorneveinek elemzésekor adott hangot annak a véleményének, hogy ekkor márnem álltak kapcsolatban vezetéknevek a tényleges tevékenységgel. E polgárokapja, vagy nagyapja azonban szerinte még valóban a jelzett foglalkozást űzte. 14 9 Szűcs Jenő: Városok és kézművesség a 15. századi Magyarországon. Bp. 1955. 45-46., 93. 10 Kubinyi András : Szűcs Jenő: Városok és kézművesség a 15. századi Magyarországon, (könyvis-mertetés) Századok 90. (1956) 478. — A 15. századra vonatkozólag azonban összességében elfogadja afoglalkozásnevek felhasználását, vö. f/ő: Budapest története a későbbi középkorban Buda elestéig. In:Budapest története II. Szerk. Gerevich László, Kosáry Domokos. Bp. 1973. 112. és Uő: Városfejlődés ésvásárhálózat a középkori Alföldön és az Alföld szélén. (Dél-alföldi évszázadok 14.) Szeged 2000. 192. Véle-ménye szerint a polgárok és a parasztság középkorvégi megkülönböztető nevei még nem öröklődtek ésnem is voltak családnevek, legalábbis nagy számban nem, tehát utaltak a személy jellemvonásaira, 1. Kubinyi András : Családnévadás a középkori Magyarországon. In: In virtute spiritus. A Szent István Aka-démia emlékkönyve Paskai László bíboros tiszteletére. Szerk. Stirling János. Bp. 2003. 111. 11 Bácskai Vera: Magyar mezővárosok a 15. században. (Értekezések a történeti tudományokköréből 37.) Bp. 1965. 32-33. illetve Uő: Mezővárosi önkormányzat a 15. században és a 16. századelején. In: Tanulmányok a magyar helyi önkormányzat múltjából. Szerk. Bónis György, Degré Alajos.Bp. 1971. 17-18. 12 Székely György. Középkori kézműves foglalkozások és a családnevek kialakulása. In: A ma-gyar nyelv története és rendszere. A debreceni nemzetközi nyelvészkongresszus előadásai. Szerk.Imre Samu, Szatmári István. (Nyelvtudományi Értekezések 58.) Bp. 1967. 206-210, illetve Uő: Sze-mélynevek és történettudomány. In: Névtudományi előadások. II. Névtudományi konferencia. Szerk.Kázmér Miklós, Végh József. (Nyelvtudományi Értekezések 70.) Bp. 1969. 201-208. 13 Granasztói György: Társadalmi tagozódás Brassóban a 15. század végén. Századok 106.(1972) 351-352. 14 Engel Pál: Egy bácskai jobbágynévsor 1525-ből. Történelmi Szemle 37. (1995) 353-365. illet-ve Engel Pál - Fehértói Katalin: Egy 1525. évi bácskai jobbágynévsor családnevei. Magyar Nyelv 92.(1996) 242-246.  A legnagyobb kritikusa ennek a módszernek Fügedi Erik volt, aki két 15. századisoproni adójegyzékkel kapcsolatosan foglalkozott a kérdéssel. Szerinte, ha pusz-tán a név utal a kézművességre, az nem elég, csak akkor lehetünk biztosak anév és a foglalkozás összefüggésében, ha emellett még okleveles forrás is alátá-masztja ezt. O már a 15. század közepére nézve sem tartotta helyesnek forrás-ként való felhasználásukat. 15 Ha áttekintjük az összefoglalt véleményeket, akkor láthatjuk, hogy sem anyelvészek, sem pedig a történészek körében nincs összhang a kérdés megítélé-sében. Ennek ellenére a történettudósok jelentős része felhasználta a kézművesneveket, mint a középkori foglalkozási viszonyok forrását. Bár a mezővárosok-ban az ipari és mezőgazdasági termelés a 15. században még nem különült elteljes mértékben, és ez megnehezíti annak eldöntését, hogy az ilyen tevékeny-séget folytató polgár elsősorban agrár- vagy kézműves jövedelemből tartja-efenn magát, többen is vontak már le különféle következtetéseket a személyne-vek alapján a kézműiparra és annak társadalmi hátterére vonatkozóan. 16 Bácskai Vera véleménye szerint a kézművesek nemcsak a középréteg va-gyonosabb csoportjába tartoztak, hanem rendszeresen szerepeltek a mezővá-rosok tanácsaiban is, mégpedig a lakosságon belüli arányuknál nagyobb mér-tékben. Ez annyit jelent, hogy egy iparosnak nagyobb esélye volt bejutni a ma-gisztrátusba, mint egy csak agrártevékenységből élő polgártársának. 17 A kéz-művesek egy részének kiemelkedő egzisztenciája nemcsak a mezővárosoknál,hanem a nagy kereskedővárosoknál is megfigyelhető. Ezekben a legjövedelme-zőbb iparágaknak két csoportja különíthető el. Egyik a közhasználati cikkeketelőállító élelmiszeripari és a ruházati iparágak csoportja, így többek között apékek, vargák, tímárok, szabók, szűcsök és leginkább a mészárosok vehetőkide. A másik csoportjuk, amelyik még ennél a körnél is gazdagabb, nem a min-dennapi szükségletekkel áll kapcsolatban, hanem éppen ellenkezőleg, a fény-űzéssel. Ide olyan luxuscikkeket termelő szakmák tartoznak, mint a szobrá-szat, képfaragás, fegyverkészítés és a legjellemzőbb: az ötvösség. 18 A városok 10 Fügedi Erik  : Középkori várostörténetünk statisztikai forrásai. Történeti Statisztikai Közle-mények 1. (1957: 1.) 61. és 1. (1957: 2-4.) 32. 16 Hogy csak néhány példát említsünk, Szombathely középkori történetének összefoglalásakorkövette ezt a módszert Zágorhidi Czigány Balázs (  Zágorhidi Czigány Balázs: A püspöki mezőváros.In: Savaria-Szombathely története a város alapításától 1526-ig. Szerk. Engel Pál. Szombathely 1998.158-162.). Moháccsal kapcsolatosan alkalmazta Koszta László ( Koszta László-. Az Árpád-kori halász-falutól a püspöki mezővárosig. In: Tanulmányok Mohács történetéből. A település fennállásának 900.évfordulójára. Szerk. Odor Imre. Mohács 1993. 22-28.). A sárvári uradalom középkorvégi jobbágyneveitmég nem tartja öröklődőnek, így felhasználja ilyen következtetések levonásához Érszegi Géza ( ÉrszegiGéza: Középkor. In: Sárvár monográfiája Szerk. Horváth Ferenc. Szombathely 1978. 141-148.). Elfogad- ja a neveket foglalkozásra utaló forrásként Petrovics István és Kulcsár Péter is (Szeged története I. Akezdetektől 1686-ig. Szerk. Kristó Gyula. Szeged 1983. 397-398. és 460-473.). Utal az ilyen nevekforrásértékére Bándi Zsuzsanna (  Bándi Zsuzsanna: Körmend a középkorban. Körmend 1987. [Kör-mendi Füzetek 60.]) stb. 17 Bácskai Vera számos példát is említ a fentiekre vonatkozólag, 1. Bácskai V.: Mezővárosok i.m. 112., illetve Bácskai V.: Önkormányzat i. m. 17-19. O, mint már mondtuk, abból indult ki, hogy akézműves nevek a személy foglalkozására utalnak. így tehát ez a megállapítása nem elsősorban akézművesekre, hanem az ilyen nevet viselőkre vonatkozóan tekinthető érvényesnek. 18  Szűcs J.: Városok i. m. 67-68.  esetében a kézművesek anyagi hátterére jó példa az a Brassó Quartale Portice városnegyedéről fennmaradt 1475. évi adójegyzék, amely a királyi taxaval kap-csolatosan készült. Granasztói György, aki ezt a forrást statisztikai módszerrelfeldolgozta, a lakosságot a fizetett adó alapján négy csoportba osztotta. Azegyes kategóriákon belül a kézművesség arányát is vizsgálta, s ez alapján arraaz eredményre jutott, hogy a legszegényebbek között, a 4. kategóriában a legki-sebb a súlyuk, mindössze 17,5%, míg a leggazdagabb, 1. kategóriában ez azarány bő 20%. A legmagasabb arány az ez alatt lévő „közepes-vagyonos" réteg-ben figyelhető meg, mégpedig 39%. A 3. „szegény-közepes" kategóriában ará-nyuk 33%-ot tesz ki. Látható tehát, hogy a kézművesek jelentős része a jómódúpolgárok körében keresendő, ami nyilvánvalóan foglalkozásukkal állhat kapcso-latban. 19 Egy mezővárosban, ahol a lakosság legjelentősebb része agrártevé-kenységből tartotta fenn magát, a kézművesek nyilván még nagyobb szerepet játszhattak a vezetőrétegen belül.Úgy tűnik, hogy a foglalkozásnév viselése — azaz: valós kézműves tevé-kenység (?) — és a település tanácsában való részvétel között egyfajta, logikai-lag is könnyen belátható összefüggés állt fenn: 1. a kézművesek a mezővárosoknépességének vagyonosabb rétegéhez tartoztak, különösen akkor, ha a néhányigazán jól jövedelmező szakma valamelyikét űzték; 2. mivel a mezővárosi és vá-rosi tanácsokban a közösség legjobb egzisztenciával bíró és legbefolyásosabbszemélyei vettek részt, ezek között nagy szereppel kellett bírniuk a kézműve-seknek is, vagy legalább is egy szűk rétegüknek.Megoldást jelenthet a foglalkozásnevek történeti forrásértékének megál-lapítására, ha a fenti összefüggést felhasználva egyfajta kontroll alá vetjük job-bágyi foglalkozásneveinket. Ha feltételezzük, hogy ezek az állítások megfelel-nek a valóságnak, akkor egy olyan törvényszerűséghez jutunk, amely, ha nyil-vánvalóan nem is lehet perdöntő ebben a bonyolult kérdésben, de talán némiadalékot szolgáltathat a foglalkozásnevek forrásértékére vonatkozóan. Keresnikell egy olyan forrásbázist, amely aránylag nagy számú mezővárosi polgár nevéttartalmazza és velük kapcsolatosan azt is közli, hogy közülük ki tölt be bírói, vagyesküdti címet és ki nem. Ha a foglalkozásnéwel megnevezett személyek nagyobbarányban képviseltetik magukat saját körükből a tanácsban, mint a nem foglal-kozásnevet viselők, azaz könnyebben kerülnek a magisztrátus tagjai közé, ak-kor annak minden bizonnyal az lehet az oka, hogy a fentiek értelmében való-ban valamely kézműves foglalkozást gyakorolhatták. Ugyanilyen eredménytmutat, ha a tanácsbeli helyekből nagyobb arányban veszik ki a részüket, mintamit a városban elfoglalnak. 20 Ez esetben a foglalkozásnév tényleg elfogadhatóa mesterségre vonatkozó forrásként.A megfelelő anyag kiválasztása azonban nem tűnik egyszerűnek. Mezővá-rosi polgárságról és jobbágyságról számos összeírás maradt fenn, főként a kö- 19 Granasztói Gy.: Brassó i. m. 397-398. Ő Bácskaihoz hasonlóan szintén a nevek alapján vetteiparosnak az egyes személyeket. Eredményei tehát gyakorlatilag a kézműves nevet viselő polgárokanyagi helyzetére vonatkoznak. Megállapítása így talán még nagyobb figyelmet érdemel. 20 Persze az sem elképzelhetetlen, hogy esetenként a tanácstagságukat eredményező egziszten-ciájukat apjuknak köszönhették, aki valóban kézműves volt, de már csak a nevét adta át gyermekei-nek. A tanácstagság azonban közvetve így is a foglalkozással áll kapcsolatban.
Advertisement
Related Documents
View more
Related Search
We Need Your Support
Thank you for visiting our website and your interest in our free products and services. We are nonprofit website to share and download documents. To the running of this website, we need your help to support us.

Thanks to everyone for your continued support.

No, Thanks