Religious & Philosophical

14 views

»Sok mágnását karddal ölte le Asszíriában«. Assur-ah-iddina utolsó évei : Ókor X./2 (2011) 3-13. [ In Assyria the king put numerous magnets to the sword. The Last Years of Esarhaddon - in Hungarian]

"»Sok mágnását karddal ölte le Asszíriában«. Assur-ah-iddina utolsó évei": Ókor X./2 (2011) 3-13. ["In Assyria the king put numerous magnets to the sword." The Last Years of Esarhaddon - in Hungarian]
of 13
All materials on our website are shared by users. If you have any questions about copyright issues, please report us to resolve them. We are always happy to assist you.
Share
Tags
Transcript
    1   Folyóirat az antik kultúrákról ÓKOR Tartalom Megjelenik negyedéventeS ZERKESZTŐBIZOTTSÁG Ferenczi AttilaGabler DénesKalla GáborKárpáti AndrásKendeffy GáborNémeth GyörgyS ZERKESZTŐSÉG Böröczki TamásTamás ÁbelVámos PéterVér ÁdámO LVASÓSZERKESZTŐ Götz AndreaA SZERKESZTŐSÉG   CÍME 1088 Budapest, Szentkirályi u. 16.Tel.: 486-1527e-mail: okorszerk@gmail.comwww.ookor.hu M EGRENDELHETŐ   A   SZERKESZTŐSÉG   CÍMÉNVAGY   AZ   INTERNETEN : www.ookor.hu/megrendeles.htmlEgy szám ára 1600 Ft,az éves előfizetés ára2011-ben 4000 FtKiadjaa Gondolat Kiadó1088 Budapest, Szentkirályi u. 16.Tel./fax: 486-1527, 486-1528e-mail: gondolat@gondolatkiado.huTördelő Lipót ÉvaISSN 1589-2700A lap megjelenéséta Nemzeti Kulturális Alaptámogatta Tanulmányok Vér Ádám „Sok mágnását karddal ölte le Asszíriában” Assur-ah-iddina utolsó évei Spät Eszter Egy gnosztikus mítosz a modern Közel-Keleten A jezidi „korsó gyermeke” és Séth Németh Attila Cicero és az epikureus teológiaBuzási Gábor Iulianus császár naphimnuszaés a karácsony eredete Régészet Fábián Zoltán Imre Egyetlen barátok az óbirodalmi Thébában A thébai el-Hoha domb déli lejtőjénekfeltárása Nefermenu TT 184 számú sziklasírjánakkörzetében (2010) Budai Balogh Tibor ROMA Egy késő római téglagraffito értelmezésilehetőségei Múzeum Böhler Nóra Daktyliothékák A címlapon: Áldozatvivők. Thébai sírkápolnából előkerült festménytöredékekrekonstrukciója. El-Hoha domb, 18. dinasztia(Fábián Zoltán fényképeinek felhasználásával, grafika: Fa Marianna) A címlap belső oldalán:  Assur-ah-iddina asszír király előtt Abdi-Milkutti, Szidón legyőzött királyaés Usanahuru, az egyiptomi kúsita fáraó trónörököse térdel.A törökországi Zincirliben (az ókori Szam'al) talált sztélé. Berlin,Vorderasiatisches Museum (Niederreiter Zoltán felvétele) – lásd a cikket a 3. oldalon A hátsó borító belső oldalán Daktyliothéka részlete. Szépművészeti Múzeum (Mátyus László felvétele) – lásd a cikket a oldalon  Nagy örömmel tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy 2011-ben az idén tizedik évfolyamába lépő Ókor  fo-lyóirat nyerte el a Magyar Ókortudományi Társaság egyik legrangosabb kitüntetését, a Marót Károlydíjat. Egy ilyen díj a dolog természetéből következően nem csupán az eddigiek elismerését jelenti,hanem újabb komoly elvárásokat is támaszt a díjazottal szemben. Egyéb kommentár nélkül e helyüttcsak annyit szeretnénk elmondani, hogy az Ókor  szerkesztősége a továbbiakban is azon fog dolgozni,hogy megfeleljen ezeknek az – alapvetően és leginkább az ókori kultúrákat és az azok iránt érdeklődőolvasókat figyelembe vevő – elvárásoknak. Köszönet illeti továbbá az Ókor  valamennyi szerzőjét ésolvasóját, valamint kiadóját és a Nemzeti Kulturális Alapot – tehát mindazokat a személyeket és intéz-ményeket, akik és amelyek lehetővé teszik a lap létezését.Az alábbiakban Török László akadémikusnak, az Ókortudományi Társaság főtitkárának a laudációjaolvasható, mely 2011. május 20-án hangzott el a társaság ülésén. A szerkesztőség  Az Ókortudományi Társaság a Marót Károly díjat 2011-ben az Ókor  című folyóiratnak ítélte oda. A fo-lyóiratot tíz évvel ezelőtt lelkes fiatal ókorkutatók és – akkor még – leendő ókorkutatók egy kis csoportjaalapította, és jelenteti meg folyamatosan azóta is, intézményes háttér és hivatalos szponzor hiányábana megjelentetés költségeit nagy elszántsággal és a jó ügyeket misztikus módon megillető jó szerencsé-vel évről évre, számról számra szedve össze. A folyóirat annak idején értékrendjét a következőképpenírta körül: „Az Ókor  című folyóirat azért jött létre, hogy hozzájáruljon az antik örökség jelentésének ésjelentőségének újrafogalmazásához. Miért van erre szükség? Azért, mert az európai kultúra hagyomá-nyosan – amint ezt politikai szempontból az új európai alkotmányos szerződés preambuluma is kife-jezésre juttatja – az antik görög-római kultúrához kapcsolja a saját eredetét. Nem pusztán önmagábanvett érdekessége folytán érdemes tehát az antikvitással foglalkozni, hanem azért is, mert ennek révénaz európai kultúra gyökereire nyílhat rálátásunk.” Amikor pedig a szerkesztők a folyóiratnak a magyarókorkutatásban és tágabban a közművelődésben való feladatait jelölték meg, akkor többek között Ke-rényi Károly, Brelich Angelo, Szilágyi János György, Németh László vagy Szerb Antal munkásságárahivatkoztak, vagyis a magyar ókortudomány és az ókortudomány és a szellemi élet más szférái közöttikapcsolat legjobb hagyományaihoz kívántak kapcsolódni.Az antik kultúra egészének bemutatására törekedvén, a folyóirat rendszeresen közöl tanulmányokataz egyetemes ókori történeti, régészeti, művészettörténeti, irodalomtudományi, vallástörténeti, gazda-ságtörténeti kutatás állásáról, s publikálja antik irodalmi művek új fordítását. A nagy körültekintéssel ésa nemzetközi kutatás aktuális módszereinek, eredményeinek és társadalmi szerepének naprakész isme-retével összeállított tematikus számok az olvasót szellemi nyitottságra tanítják, vagy éppen megerősítikaz ókortudomány értelmének abban a felfogásában, amelynek elsajátítására Kerényi és utódai műveösztönözte. Az idők folyamán egyre több olyan cikk jelent meg a folyóirat lapjain, mely szerzőjénekúj, önálló kutatási eredményeit publikálja: oly sok példát mondhatnék minden tekintetben fontos tudo-mányos tanulmányok Ókor  -beli első közlésére, hogy a felsorolástól el kell tekintenem. Mára a szerzőkközött, egy-egy jeles külföldi szakember mellett, a hazai ókorkutatás minden ma élő nemzedékénekképviselőit megtaláljuk. Függetlenül műfaji sajátosságaitól, melyek a tájékoztatás és a közhasznúságkövetelményeiből következnek, a szakember hasonló elvárással forgathatja az Ókor  t, mint a hazaiókortudomány bármely akadémiai vagy egyetemi, magyar vagy idegen nyelvű szakfolyóiratát. A szak-mai igényességnek ez az erénye minden elismerést megérdemel, de a folyóirat legfőbb értéke mégisabban van, hogy az érdeklődő nagyközönség, a középiskolai fiatalság, az egyetemi hallgatók és a „hi-vatásos” ókorkutatás magyar és nemzetközi világa között a lehető legmagasabb színvonalon épít és tartfenn kapcsolatot. E szerep vállalásával az Ókor  egy olyan feladatot teljesít, mely az ÓkortudományiTársaság alapszabályában is nagy súllyal szerepel. Elismerésünket fejezi ki a gesztus, hogy a folyóirat-nak az ókortudomány számára fontosnak bizonyuló kiváló munkák  jutalmazására alapított díjat ítéljükoda: nem is annyira jutalomként, mint inkább adósságtörlesztésként. Dr. Török László  akadémikus, a Magyar Ókortudományi Társaság főtitkára  3 Vér Ádám (1979) az ELTE BTK tudo-mányos segédmunkatársa, folyóira-tunk szerkesztője. Fő kutatási terüle-te az Újasszír Birodalom politika- ésintézménytörténete.Legutóbbi írása az Ókor  ban: Média és az Újasszír Birodalom ke- leti expanziója (2006/3–4). „Sok mágnását karddal ölte leAsszíriában” Assur-ah-iddina utolsó évei Vér Ádám A z Újasszír Birodalom több mint száz évig tartó utolsó virágzásának kezdetéta Kr. e. 746-ban puccsal hatalomra kerülő III. Tukulti-apil-Esarra trónra lé- pésétől számíthatjuk. Az ő fiával, V. Sulmánu-asaréduval is egy belső lázadásvégzett, amely II. Sarrukínt segítette trónra (Kr. e. 722). II. Sarrukín nem a belső har-coknak esett áldozatul: Délkelet-Anatóliába vezetett hadjáratán harc közben esett el,a csatát követően a holtteste sem került elő (Kr. e. 705). Őt fia és kijelölt trónörököse,Szín-ahhé-eríba követte a trónon, akinek első kijelölt trónörökösét (Assur-nádin-sumi)az elámiak elrabolták Babilónból és megölték (Kr. e. 694), második kijelölt trónörö-köse, Assur-ah-iddina pedig száműzetésbe vonult a nyugati tartományok valamelyi-kébe – valószínűleg anyai rokonaihoz, a később még fontossá váló Harránba. 1 Későbba királlyal imádkozás közben saját gyermekei végeztek (Kr. e. 681), Assur-ah-iddina pedig féltestvéreitől fegyverrel ragadta magához a hatalmat.E rövid áttekintésből is látszik, hogy a trónért komoly harc dúlt a királyi családon belül 2 – ez azonban alig befolyásolta a birodalmi terjeszkedés sikerességét. Miközbenminden generáció újra és újra elkeseredett küzdelmet folytatott a hatalom megszerzé-séért, a Kr. e. 9. századtól kezdve Asszíria évenként indított hadjárataival az ókori Ke-let nagyobb részét birodalmába olvasztotta, s a Kr. e. 8. századra korábban nem látottméretű birodalmat alakított ki. A Kr. e. 7. század közepére az Újasszír Birodalom többmint hetven tartományba szervezte területeit a Perzsa-öböl partjától Amíduig (ma Di-yarbakır), a zagroszi Harhartól (ma Kermansah, Nyugat-Irán) a Földközi-tenger part- ján fekvő filiszteus városokig.Ez a folyamat új kihívásokat jelentett az asszír adminisztráció számára: kezelniekellett a birodalmon belüli hatalmas távolságokból és a különböző adminisztratív ha-gyományokkal rendelkező területek integrációjából adódó problémákat. Megjelentek a professzionális hivatalnokok, akik a központtól távol is képesek voltak autonómdöntések meghozatalára. Az Újasszír Birodalom adminisztrációjának vizsgálatakor a rekonstrukcióhoz felhasználható forrásaink döntő többsége írott forrás. Ezek leg-informatívabb csoportja a királyi levelezés. A forrásokat vizsgálva az újabb kutatások arra a következtetésre jutottak, hogy a rendszert alapvetően nem írásban működtették:a király beavatkozására csak hatásköri problémák és egyéb rendszeranomáliák eseténvolt szükség, ezeknek maradt írásos nyoma. És bár az asszír uralkodó Assur isten föl-di helytartójaként a bürokratikus hierarchia bármelyik szintjén szabadon beavatkoz-hatott, a királyi levelezésben fennmaradt ügyek inkább a kivételt jelentik a rendszer működésében, és nem a szokásos ügyvitelt. 3  Az asszír király – a babilóni uralkodói hagyománytól eltérően – egyben a főistenfőpapja is, kapcsolata a templomok, a városok és tartományok intézményrendszeré-vel patrimoniális jellegű volt, 4 személyesen nevezte ki valamennyi tartományi kor-mányzóját, akik kizárólag neki tartoztak felelősséggel. Az újasszír kori tartományikormányzók nem örökíthették tovább hatalmukat – talán éppen ennek garanciája-ként a Kr. e. 8–7. században a kormányzók többsége eunuch 5 volt. A hivatalnokihierarchiában a kormányzók és a király között helyezkedtek el az udvari főméltó-ságok, 6 amelyek közül négy tisztséghez az átlagos asszír tartománynál nagyobb és    Tanulmányok 4 SAA 12 88 (ABL 1452; K 1620b)Szín-ahhé-eríba a mindenség királya, Asz- szíria királya: arany karperecet elefántcsont berakással, arany koronát, arany nyakláncot,a felkarra való karpereceket – valamennyiékszer  achát, pappardildillú -kő és kalcedon  berakással készült – súlyuk összesen másfél mina és két és fél siqlu [kb. 730g]. Mindezeket  szeretetem jeléül fiamnak, Assur-ah-iddinának adom, aki neveztessék ezentúl Assur-etel-(ilá-ni)-mukín-aplinak! A Bít-Amukanni zsákmány(ból).Ó, Nabú, ki benned bízik, ne csalatkozzék!(A cikkben olvasható valamennyi, másként nem jelölt forrásszöveg a szerző fordítása.) Bít-Amukanni káld törzs Dél-Babilóniában, aho-vá Szín-ahhé-eríba Kr. e. 689-ben vezetett utoljárahadjáratot. Assur-ah-iddina trónörökösi kinevezé-sére tehát ez után kerülhetett sor, a legvalószínűbbdátuma Kr. e. 683. niszannu (I.) hó első napjai, azújévi ünnepség ideje (a kinevezés dátumához l.,SAA 6 xxxiv és Melville 1999, 17). A kinevezést akirályi család és az udvar tagjai személyes esküjük-kel támogatták, az egyik ilyen adê szövege töredé-kesen ugyan, de fennmaradt: SAA 2 3. katonailag erősebb tartomány kapcsolódott. 7 Az udvari főméltóságok valame-lyikének irányításával a tartományi kormányzók sok esetben a király szemé-lyes részvétele nélkül vezettek hadjáratokat, ilyenkor testületként gyakoroltak hatalmat, magukat „nagyok”-nak  (rabûti) nevezték, és közösen tettek jelentést akirálynak is. Az adminisztráció vezetőiből egy sajátos, új birodalmi elit alakultki, amely nyelvhasználatával, 8 ruházkodásával, 9 iskolázottságával 10 és a király-lyal való személyes érintkezés privilégiumával 11 élesen elkülönült a birodalomtöbbi alattvalójától. Az adminisztráció tagjai tehát egyszerre bírtak meglehető-sen széles hatásköri autonómiával és tartottak fenn személyes kapcsolatot azuralkodóval. 12  Ez az elit és az általuk vezetett hadsereg és adminisztráció képes volt a királyicsalád minden belső harcának dacára eredményesen irányítani és folyamatosan bővíteni az Asszír Birodalmat. Az asszír sikertörténet a mindenkori király és azelit érdekharmóniáján alapult. Tanulmányomban a királyfeliratok ideológiailagterhelt történeti narratívája mögé nézve, elsősorban az adminisztratív szövegek és a királyi levelezés forrásbázisán fogom bemutatni Assur-ah-iddina uralkodásautolsó néhány évének az eseményeit, amikor az asszír birodalmi elit és a királyihatalom érdekharmóniája felborul, az adminisztráció vezérkarán belüli egyetértésmegbomlik – s amely konfliktusról a hivatalos emlékezet megalkotására hivatottkirályfeliratok egy szót sem szólnak.Ez a konfliktus természetesen nem jelentette a birodalom végét, még talán a bu-kásának kezdetét sem, azonban a belső rend helyreállítása érdekében végrehajtotttömeges gyilkosságok a birodalmi elit olyan mérvű megfogyatkozását eredmé-nyezték, amelyet az államapparátus nem tudott többé kiheverni.Mindenekelőtt hasznos lesz áttekinteni Assur-ah-iddina uralomra jutásának főbb állomásait, hogy történeti kontextusba helyezhessük uralkodása utolsó évei-nek eseményeit.Szín-ahhé-eríba öt fia közül a legfiatalabbat, Assur-ah-iddinát nevezte ki ko-ronahercegnek, 13 miután Assur-nádin-sumit, korábbi kinevezett trónörökösét, akiKr. e. 699–694 között Babilón trónján ült, babilóni lázadók kiszolgáltatták Elám-nak, ahol valószínűleg még Kr. e. 694-ben meggyilkolták. A megtorló hadjáratok végét Babilón városának és szentélyeinek lerombolása, a lakosság és a kultusz-szobrok elhurcolása jelentette Kr. e. 689-ben. 14 Assur-ah-iddina neve – mint az ak-kád nevek szinte mindig 15 – beszélő név, jelentése: „Assur fivért adott”. A babilónihadjárat zsákmányából Assur-ah-iddina gazdag ajándékot kapott apjától, s melléegy új nevet is – mindez talán összefügg trónörökösi kinevezésével, új nevének je-lentése: „Assur, az (istenek) ura, aki megerősíti az örököst” –, amint arról egy kel-tezés nélküli adminisztratív szöveg beszámol (SAA 12 88 [ABL 1452; K 1620b];lásd a szöveget a margón).A kijelölt utód a kinevezését követő udvari intrikák elől az ország nyugati tar-tományaiba távozott. Szín-ahhé-eríba a kijelölt trónörökös távozása után sem vál-toztatta meg döntését; talán éppen ezért Kr. e. 681 tebétu (X.) hó 20-án (ABCChron 1 iii 34–35) merénylet áldozata lett. A gyilkosságról fennmaradt források egybehangzóan állítják, hogy a király gyilkosait fia, Urdu-Mulisszu (a BibliábanAdrammelek) vezette. 16 Assur-ah-iddina kevesebb mint két hónappal később, ural-kodása kezdetén (Kr. e. 680) adaru (XII.) hó 18-án 17 nyugat felől érkezve, seregélén masírozott be Ninivébe (ABC Chron 1 iii 38), apja gyilkosai pedig elhagyvaaz országot Urartuba menekültek.Az ekkor harmincas éveinek elején járó király átköltöztette udvarát, apja Pár- janincs Palotáját elhagyta. Ninivében és Kalhuban is az arzenált jelölte ki rezi-denciájának, amelyek inkább erődök voltak, mint paloták. 18 A kapuk őrzéséért fe-lelős tisztségviselőket – mondjuk így – lecserélték, számukat felduzzasztották. 19  Megváltozott a király színe elé járulás protokollja, a kihallgatás idejére fátylat borítottak az uralkodó előtt földre boruló alattvalóra. 20 Ráadásul egyre keveseb- beknek jutott kiváltságul, hogy láthassák a királyt. Számos panaszos levél érkezetta kancelláriára, melyekben az adminisztráció magas rangú tagjai egy-egy sikerte-len bejutási kísérlet után kérelmezik, hadd kaphassák meg a személyes kihallgatáslehetőségét, vagy legalább távolról nézhessék a királyt (SAA 13 80 (ABL 377;83-1-18,43; lásd a szöveget a margón).    5 „Sok mágnását karddal ölte le Asszíriában” A királyi család tagjai, az asszír hivatalnoki kar és a hadsereg hűségéről újra ésújra jóskérdéseket tett fel a király (SAA 4 139–148), és Samas istentől várt jósjeletminden udvari kinevezés előtt is, legyen szó a trónörökös tisztségéről, magasrangú papi hivatalról, vagy egy testőri szolgálatról anyja kíséretében (SAA 4149–182). A dinasztia múltját ismerve az udvarban tapasztalható gyanakvó lég-kör nem meglepő, és talán a király férfi rokonai iránti bizalmatlanságának tud-ható be, hogy a család nőtagjai korábban nem látott befolyásra tettek szert a politikai életben.Assur-ah-iddina anyja, Naqía 21 elérte Szín-ahhé-eríbánál, hogy legfiatalabbgyermekeként az ő fia legyen a kijelölt trónörökös. A férje elleni merényletet kö-vetően azonnal jóslatot kért az arbélai Istár istennőtől, aki Ahát-abísa prófétanőútján ígérte meg számára, hogy fia végül király lesz (SAA 9 1.8). Assur-ah-iddinauralkodása alatt palotát építtetett Ninivében, 22 és fia halálát követően a kijelölttrónörökös, Assur-bán-apli támogatására saját hatáskörben hűségesküt tétetett acsaláddal és az udvari hivatalnokok legszűkebb körével (SAA 2 8).Assur-ah-iddina felesége, Esarra-hammat – a király két kijelölt trónörökösének anyja – haláláról (8. év [Kr. e. 672] adaru [XII.] hó 5.) beszámol a  Babilóni Króni-ka két bejegyzése is (ABC Chron 1 iv 22 és Chron 14: 23), a több száz évet átfogókrónikában egyedülálló módon. Szintén teljesen szokatlannak mondható, hogy fe-lesége számára Assur-ah-iddina mauzóleumot (bīt kimahhi) építtetett Assurban. 23 Assur-ah-iddina lánya – Assur-bán-apli és Samas-sum-ukín nővére –, Sérúa-éte-rat is komoly befolyással bírt. Abban talán még semmi különös nincsen, hogyLibbáli-sarratot – öccse, az akkor már koronaherceg Assur-bán-apli feleségét – le-vélben szidta meg, amiért az nem készítette el házi feladatát (SAA 16 28); azonbana tény mégis elgondolkodtató, hogy az állami archívumban ezt a levelet iktatták és megőrizték. Mikor két fivére egymás ellen fordult, és a „babilóni lázadásnak”nevezett testvérháborúban (Kr. e. 652–648) lángba borították Dél-Mezopotámiát,Sérúa-éterat vezette a békítő követséget, 24 igaz, eredménytelenül.A királyi család nőtagjain kívül talán még a főeunuch hatalma nőtt meg szo-katlan módon Assur-ah-iddina uralkodása (Kr. e. 680–669) alatt. A király tizenegyuralkodási évében a főeunuch Assur-nászir nyolc hadjáratot irányított – Babilónia(680), Mannaj (675), Amul (675), Elám és Ellipi (672), Egyiptom (671), Melid(?), Mugallu (?) és Média (?) ellen –, rajta kívül csupán a főkincstartó vezetett egysikertelen hadjáratot Mugalluba (675). A turtānu és a többi főméltóság – a koráb- ban megszokottól eltérően – nem vezethetett hadjáratot.Assur-ah-iddina uralkodása külpolitikai szempontból rendkívül sikeresnek mondható. Az első években a Babilóniába vezetett gyors hadjáratokkal sikerült atérségben megszilárdítania az asszír hatalmat, és tudós megbízottai irányításávalgőzerővel látott hozzá a korábbi asszír pusztítások során megsemmisült telepü-lések és szentélyek helyreállításához. Keleten a méd területek ellen vezetett had- járatával (Kr. e. 676?) mélyebben nyomult be az iráni területekre, mint bármelyik elődje. Nyugaton sikerült letörnie az Egyiptommal szövetkező Szidón lázadását,és nagy erőket mozgósított, hogy magát Egyiptomot is elfoglalja. Ennek érdeké- ben Kr. e. 674 tavasszán békeszerződést kötött keleti szomszédjával, az elámi Ur-takkuval; Asszíria annyira akarta a békét, hogy túszként a király gyermekei közültöbbeket Elámba küldtek. 25  A gondos diplomáciai előkészületek dacára a Kr. e. 674 végén Egyiptom ellenindított hadjárat kudarccal végződött. A vereségről ugyan nem tesznek említést azasszír királyfeliratok, a sikertelen támadásról csupán a  Babilóni Krónika egy be- jegyzése tudósít: „(Assur-ah-iddina) 7. éve adaru (XII.) hó 5. Az asszír hadseregvereséget szenved Egyiptomban” (ABC Chron 1 iv 16). Bár e lakonikus tömör-ségű mondaton kívül más forrás nem áll rendelkezésünkre az esemény rekonstru-álásához, az asszír sereg veszteségei kétségtelenül hatalmasak lehettek. A Sinájvízlelőhelyekben szegény vidékén visszavonuló vesztes sereg a helyi törzsek tá-madásaitól sújtva, utánpótlás nélkül próbált hazaérni. A veszteségek felbecsülésé-hez jó párhuzam lehet II. Nabú-kudurri-uszur seregének Kr. e. 601-es egyiptomikudarca, ami után két teljes évbe telt, míg a babilóni sereget újjászervezték. 26  A vereség minden bizonnyal komoly presztízsveszteséget jelentett As-sur-ah-iddina számára, s mivel egy újabb Egyiptom elleni hadjáratra még nem SAA 13 80 (ABL 377; 83-1-18,43) A királynak, az én uramnak szolgád, Na-bú-sum-iddina. Jó egészséget, jó egészséget, jó egészséget a királynak, az én uramnak! Ezerszer is jó egészséget a királynak, az énuramnak! Assur, Szín, Samas, Bél és [Nabú]  áldja meg a királyt, az én uramat! A király,az én uram orcáját (korábban) nagyon sokanlátták már. Küldessék ez a parancs a palo-tafelügyelőknek: mikor a vének elhaladnak a terasz alatt, engedjék meg, hogy én rápil-lanthassak a király arcára, és talán a királyis [rám] tekint majd! [A király, az én uram]egészségéről folyamatosan értesítsenek en- gem! Kire függesszem tekintetem? Azzal kap-csolatban, amit (korábban) megírtam, hadd  járulhassak a király színe elé, s beszélhessek vele!
Advertisement
Related Documents
View more
Related Search
We Need Your Support
Thank you for visiting our website and your interest in our free products and services. We are nonprofit website to share and download documents. To the running of this website, we need your help to support us.

Thanks to everyone for your continued support.

No, Thanks